Hogyan tovább?

-Nincs mit megmagyaráznom neki..

-Akkor tévedsz. És abban is, hogy ha meghalnál békében hagyná a dolgot...-

-Nem fogok visszamenni hozzá. Nincs mit mondanom. Dominick mindent elmondott.

-Meg fogja keresni a választ a kérdéseire, ha megkönnyíted a dolgát ha nem. Te voltál az egyetlen számára.-

-Mire kéne választ kapnia? Hogy miért vagyok ilyen? Nem tudom. Bár ne lennék.-veszek egy ngy levegőt.-Elegem van..

-Ha nem tudná megbocsájtani mások múltját nem Jamessel lenne. Ez a te esetedben is így lenne.-

-Nem. Ez más mint James esete.

-Ha meg tudsz magadnak bocsátani nem.- állok fel és indulok kifelé. Nem csípem, ha valaki ennyire nem látja be, hogy mire van szüksége annak, aki szereti őt. Eddig se saját magáért állt fel, pedig épp ideje lenne szembenéznie önmagával. Én nem fogok erősködni az ő élete, de Rose azt sose bocsátaná meg neki, ha kinyírná magát és ezt ő is nagyon jól tudja.

AZt hiszem talán igaza van Natasa-nak. De most még, nem mehetek vissza.
Natasa után megyek és megfogom a kezét, hogy megállítsam.
-Maradj velem...-nem akarom, hogy elmenjen.

-Rendben. Amúgy hoztam ruhát.- veszek elő a táskámból egy pólót és egy gatyát.

Megölelem.
-Te nem félsz tőlem?

-Nem. Ha félnék nem jöttem volna utánad.-

-Én igen...attól amit a múltban tettem. Attól ami vagyok.-veszek egy nagy levegőt.-Borzalmas vagyok.

-Szerintem képes lennél irányítani. Csak bocsáss meg magadnak. Nem tehetsz erről, te is tudod.-

-De nem megy. Nem tudok...Még nem...

-Ez nem lesz egy rövid dolog az biztos.-

-Tudom...-engedem el.-Köszönöm.-csókolom meg.

-Amúgy, ha ez számít te vagy a jobbik iker.-

-Mi?

-Öhm. Mindenben jobb vagy nála.-

-Rossz kislány. Pont a tesómmal kellett?-húzom közel magamhoz.-Hát nem is tudom, hogy ez megbocsátható-e neked.

-Vedd figyelembe, hogy akkor még nem tudhattam, hogy ilyen lesz. És amúgy is vedd dícséretnek, hogy te vagy a legjobb nálam.-

-Megtisztelő. Akkor lehetek az egyetlen is?-mosolygok.

-Csak, ha megígéred, hogy nem leszel nyálas..- nevetek

-Úgy ismersz?-röhögök.