Hogyan tovább?

Egy ideje már keresem Edwardot. Végre megpillantok egy barlangot. Tökéletes hely egy ilyen lény számára és talán már el is telt annyi idő, hogy ne az legyen az első dolga, hogy szétmarcangol...annál azért szebb halált képzelek el.
Bemenjek? Kérdezem magamtól. Nem túl jó ötlet. Egy barlangban minimális az esélyem bármilyen szörnyeteg is lakozik benne. De ha segítség kell neki.... Na jó. Veszem rá magam és besétálok az egyre sötétebb barlangba. Önkéntelenül is nagyon csöndes vagyok és hallgatózom. Bár, ha olyan lény van itt úgy is hamarabb észrevesz...

Úgy tűnik eltelt már egy pár óra mikor magamhoz térek, újra emberi alakomban. De most valahogy eléggé barátságos ez a barlang. Ki sem akarok menni innen. Csak ücsörgöm.
A távolból lépteket hallok és a szag alapján tudom is hogy ki az. Minek jött ide?
-Menj el!

-Így biztos nem, hogy már beszélsz.- mondom megkönnyebbülten

-Menj! Nincs kedvem társosáshoz.-nah jó ez nem teljesen igaz. De nem lehet.

-Azt csinálok amit akarok.- ülök le mellé, miután majdnem átestem rajta

-Hm...-megyek arrébb.

-Csak nem szégyenlős vagy... úgy se látok belőled semmit.-

-JObb ha nem jössz a közelembe..

-Ha baj lehetne belőle már rajtam csámcsognál.-

-Idő kérdése, hogy megtörténjen..

-Szerinted, ha be mertem jönni meg tudsz ijeszteni?-

-Azért sokáig gondolkoztál, hogy be gyere-e..

-Bevallom, hogy el tudnék képzelni szebb halált, mint a szétmarcangolás-

-Nálad van a fegyvered?

-Miért kérded?-

-Szóval nálad van..

-Nem szokásom ingyen vásárra vinni a bőröm.-

-Akkor tégy nekem szívességet..

-Nem-

-Most amíg még lehet.

-Nem-

-Kérlek...

-Nem-

-Miért nem?

-Mert nem jó lelkiismeret furdalással meghalni. Amúgy meg a húgod megérdemel egy magyarázatot.-