Valami új kezdete...

Egy újabb nap vége. Végre, a sok hülye után jó lesz végre pihenni. Elég sok bosszantó dolog van mostanság. Edwardról és Belláról nem is beszélve. Ezek csak gondok és már várom azt a napot mikor a vadászok közlik, hogy végre megölték azt a dögöt. Gusztustalan, hogy ilyen korcsok azok akiket neveltem. Halált érdemelnek.
Felmegyek a hálóba ahol már a drága gyönyörű feleségem már alszik. Nekem is ideje ezt tennem.

Egy kicsit több idő eltelt mint gondoltam, de hát mindegy. Legalább gyarapodik a seregünk. De ideje végre nekem is színre lépnem. El is megyek a drágalátos fateromhoz. Már jó késő van kevesen őrködnek ilyenkor és nem kerülnek nekem túl nagy erőfeszítésbe. Sőt megkarcolni se tudnak szinte. 
Amint lerendezem az őrséget már drágalátos apám szobájában állok az ablak előtt.
-Szép estét drága apám.- fedtem fel magam egy ördögi mosollyal a számon.

-Edward?-nézek rá kérdően, de a szagából ítélve rájövök, hogy biztosan nem ő az.-Nem is. Te az a másik fattyú vagy. Dominick. Az ikred biztosan nem választana egy örök életet. mi dolgod itt te fattyú?

-Szomorú, hogy csak ez alapján ismersz fel. Habár sose tudtál minket megkülönböztetni. De nem is számít.-térek a lényegre.-Azért jöttem, hogy végre eltüntesselek. A ribancoddal együtt.

Elkacagom magam.
-Azt hiszed felérsz az erőmmel és a hatalmammal? Szégyenletes, hogy ilyenek vagytok. Nem véletlen tagadtalak ki benneteket. Kis söpredékek vagytok, akiket még a peremvidék is kidobna.

-A szavaid mit sem érnek.-vörösödnek be a szemeim és egy szem pillantás alatt előtte termek és torkon ragadom jó szorosan.-A te haláloddal minden más lesz. Valami el fog kezdődni amit senki se fog tudni megállítani.

Megfogom a kezét és megpróbálom lefeszíteni a nyakamról de nem sikerül.
-Micsoda szörnyeteg lettél. Mit érsz el a halálommal? Öngyilkosság lesz számodra. Meg fogsz halni mint a testvéreid.

Egy ördögi vigyor kerül az arcomra.
-Én más vagyok mint a gyenge testvéreim. Az új világban én vagyok a király. Te pedig senkinek nem fogsz hiányozni. Hisz mindenki után. És hogy tudd..-hajolok a füléhez.-..ezt a szörnyet te teremtetted.- Azzal kivillannak a fogaim és a torkából egy akkora darabot tépek ki hogy azonnal meghal szinte. Elengedem és hagyom, hogy a földre zuhanjon.
-A félelemmel teli vér íze a legjobb.-Fordulok az ágy felé. Odasétálok a kis ribanchoz akit apám "úgy szeretett" és egy laza mozdulattal kitépem a szívét és szép lassan elfogyasztom. Úgy is egy szívtelen ribanc volt.
-Ezzel elkezdődött az én időm.

Éreztem, hogy a főnököm már végzett így én is megjelentem.
-Igen. Már a sereg is kellőképpen megnőtt hozzá.

-Igen. És ideje elindítani őket. Vidd a két hullát. Tűzd ki őket a központ épületére. Ezzel megkezdünk mindent.

-Igenis. És ön? Visszatér a kastélyba?

-Igen. Jól laktam és megtettem a lépéseket. Most már csak a dolgom, hogy a drága hercegnőmmel ünnepeljek egyet.-nézek rá.-Menj! tedd a dolgod. Ha pedig elkezdődik a hemzsegés szeretném, ha figyelnél a káoszra. Nehogy valami keresztbe tegyen.

-Rendben. Úgy lesz.-Azzal meg is fogom a két hullát és elmegyek. Kitűzöm őket szépen a városközpontra és egy kissé távolabb keresek egy jó helyet ahol figyelem majd, hogyan megy a lázadás.

Egy kis várakozás után haza is megyek. Remekül érzem magam. Minden simán megy és ez a lényeg. 
Amint hazaérek előveszek egy finom whiskyt és leülök a kényelmes fotelembe. Egy kis ünneplés nem árt