Itthon újra...két év után..

Másnap van és elbúcsúztam a tesóimtól és egyből mentem haza.
Anyáék biztos ki vannak és arról is hallottam, hogy dylan egyszer utánam jött csak közbejött valami. Ő is seggbe fog rúgni szerintem, hogy így eltűntem.
Nagy levegőt veszek még az ajtó előtt aztán bemegyek.
-Sziasztok.-integetek apáméknak.

-Úgy eltűntél mint a testvéreid-

-Sajnálom. A seggüket kellett megmentenem.-vigyorgok.- De jól vannak ők is.

-Náluk azt se tudnánk, ha már a temetésen túl lennének.-

-Azért vagyok én. Megvédem a seggüket nyugi.-vigyorgok.

-Azért nem féltem őket, de tőled legalább tudjuk, hogy megvagytok.-

-Persze.Megvagyunk.-vigyorgok.-Dylan is itthon van?

-Hát ha seggbe rúgásra van szükséged , már a pincében található az atombázis.-

Elröhögöm magam.
-Oké akkor lenézek hozzá.-indulok is le.
-Hellooooooo?

-Vigyázz!- szóltam mielőtt még lelépett volna az utolsó lépcsőfokon. -Egy beprogramozott láb seggbe rúgta, úgy, hogy belerepült a jeges medencébe. -Nem mondhatod, hogy nem szóltam, bár szándékosan neked készítettem.-

Bazdmeg.
Kimászok gyorsan a vízből. Hát ez geci hideg volt.
-Azért a vizet nem érdemeltem meg.-kapok fel valami rongyot a hátamra amit találok.-De neked is szia.-röhögök.

-Legalább lemossa a legutóbbi bűzös kalandod szagát.-

Csak morgok egyet.
-Ezt úgy mondod mintha magam akartam volna.-sóhajtok és leülök.-Nem szívesen tettem...

-Mi volt veled az elmúlt két évben?-

-Hát én elindultam megkeresni a szüleid gyilkosait. De az egyik cimborája elkapta az egyik barátnőmet aztán minket is. Szóval jó ideig egy szigeten rohadtam Kira-val. Aztán emiatt elkapták Danieléket. Aztán egy idő után minket el akartak tüntetni, viszont sikerült egy olyan egyességet kötnöm Lucas-ékkal, hogy a barátnőim és Danielék szabadon kijussanak. Aztán most itt vagyok.

-Akkor mondhatom, hogy megelőztelek. De legalább ott voltál, azzal a két hülyével.-

-Igen. Habár kicsit csalódott vagyok. Szerettem volna én bosszút állni, ha már miattam történt minden....

-Ugyan, nem tehetsz róla. Az egy idióta volt.-

-Tudom...-sóhajtok.-De legközelebb hagyj egyet nekem is.

-Ne haragudj, de nem várnék két évet. Szerintem a srácoknak nagyobb szükségük volt rád.-

-Igen. Valóban, nem hiszem, hogy lett volna más megoldás nekik. Lehet rosszul gondolkozom, de én bármit megtennék a családomért. Amit felálldoztam...nem kis dolog volt, de nem bánom. És ha tehetném, érted és Luce-ért és anyáékért is megtenném.

-Mit szólsz ehhez?- előveszek egy automata kesztyűt. -Tud lőni, kést tárolni és el van látva életmentő funkciókkal: pl beépített kulacs, egy energiatabletta és egy gyorsölő. Van benne elektromos fegyver, amely gyors és fájdalommentes halált hoz, akár a hordóra; ja és láthatatlanná tudod tenni, illetve súlytalan. Érdekel? Szerintem hasznos kiegészítő lenne egy-egy vadásznak.-

-Nem hangzik rosszul, de én maradnék a saját erőmnél. De a vadászok szeretik az újításokat. -mosolygok.- Sosem tudtam mekkora erőm van igazán, de most volt alkalmam megtapasztalni kicsit. De nem akarok itt megállni. Szóval kérnék egy szívességet. Segítenél tanulni? Erősebb akarok lenni, de önerőből. Egy jó tanárral szerintem menne.

-Lehet róla szó, de kéne egy fő még. Fontos a rivalizálás és a fer gyakorlás, márpedig én nem vagyok fer ellenfél.-

-Jó ez így. Szeretem a kihívásokat.