Második lépés...

-Ezért most kizárólag akkor nem nyírlak ki, ha megfizetsz érte.-

-Most van más dolgunk is.-nyalom le a szám szélét.- Majd talán máskor.

-Megbeszéltük.-

-Ah olyan undorítóak vagytok. Csak öljétek meg egymást. Abban legalább lesz élvezet.

-POnt ezért nem öl meg, hogy több élvezetben legyen része.-fordulok felé.-De téged szívesen.-húzom elő a kardomat.

-Igen ez egy erős érv... te veled viszont nem vesztek semmit.-

-Nagyobb az esélye, hogy én nyerek. A képességemmel nem lesz nehéz elindtézni egy vadászt.-Jelenik meg kezemben egy kard.-Jobban vívok.

-Hm. Majd meglátjuk.-egy fél pillanat alatt komoly vívásba kerültünk. Be kell vallani jól forgatja a kardot, de kb tíz perc elteltével se ő sem én nem tudtam még megsebezni a másikat.

Nem is rossz egy sima vadásztól, de ehhez több kell, hogy legyőzzön.
Folytattuka vívást. A harc folyamán egy pillanatban ügyesen kicselezett így majdnem halálosan megsebzett. Az egyetlen szerencsém, hogy az utolsó pillanatban magamra varázsoltam a legerősebb páncélomat.

MI a?! Amint hozzáért volna a kardom egy páncél jelent meg a teljes alakján. Az lenne a legkisebb gond, hogy nem sebeztem meg, de ahogy a páncélhoz ért a kardom, mint az üveg szilánkokra tört. Fenébe...kard nélkül nem tudok vívni.

-Meglepetés.-a meglepődöttségét kihasználva gyomron vágtam a pancélzott karommal. Átrepült két szobán is.-Sosem nyerhetsz ellenem.-sétálok utána.

-Fenébe.-kaparom össze magam. Van egy jó meg két rossz oldala ennek az egésznek. Rájöttem, hogy működik a mágiája. Csak az mágia ahogy magára varázsolja a páncél és a kardot, viszont magát a fegyvert és a fegyverzetet nem ő alkotja meg. Tehát van egy hely ahol a fegyverei és a páncéljai vannak. Viszont a rossz dolog ebben, hogy nincs kardom amivel harcoljak, és nem tudom, hol lehet az a raktár. Ha az el tudnám pusztítani vagy legalábbis benne lévő páncélokat és fegyvereket le tudnám győzni.

Torkon ragadom és felemelem.
-Túl gyenge vagy te hozzám képest. -szorítom meg a torkát.

-Oh, kemélyebben!-vigyorodom el.

-Gusztustalan.-repítem át még egy két szobán keresztül.

-Oh csak ennyi?-állok fel rikító vörös szemekkel.-Azt hittem ennél többet tudsz.-provokálom.

-Ezzel nem mész semmire.-jelenek meg előtte és újból torkon ragadom.-Innen már csak én szórakozom.-jelenik meg egy kard a kezemben és megindítom felé.

Elértem a célom teljes erőből támad. Az utolsó pillanatban elkerülöm a kardját ami így a padlóba áll. POntosabban állna ha az ereje nem zúzta volna össze azt. Lezuhantunk 1-2 szintet és úgy néz ki jó helyen landoltunk.
Megérzés volt csupán de amint a por felszállt látni lehetett az óriási szobát amiben a páncéljai és a karjai voltak..
Elszaladtam gyorsan egy újabb kardért.
-Folytathatjuk.-álltunk neki újra a vívásnak. Ezzel a karddal is így jártam mint a sajátommal. Amint hozzáért darabokra törött. Kénytelen voltam új kardot szerezi és ezt a körforgást még eljátszottam párszor.

-Nem számít mivel próbálkozol. Ezt a páncélt semmi nem vágja át szinte.

-Olyan nincs.-minden páncélt át lehet vágni egy igazán jó karddal. Mondjuk lassan a helyen is kifogynak a kardok. Az baj lesz. Amint eltörik egy újabb kardom egyből másikat keresek.
Az egyik falon szépen felhelyezve van egy nagyon szép fehér-fekete katana. Valahonnan ismerős ez a kard. Na mindegy azt kinéztem magamnak. így el is indultam felé. Habár ez valamiért nem tetszett a kis szöszinknek mert állandóan az utamba állt. A kis tőreimmel szerencsére tudtam védekezni.
A próbálkozás közben láttam, hogy a srácok is valahogy a mi szintünkre kerültek.

Lucas felszívodott a vadászunkkal így ketten maradtunk a dög ellen. Hát vele se leszek többet csapatban.
Egy csomó idő elteltével úgy rámugrott ez a dög hogy emeleteket szakadtunk le. Az egyetlen mázlim, hogy a tőrt időben kaptam elő és húztam magam elé. Jelenleg azt rágcsálja ez a dög engem a földre nyomva.
És jé végre ismerős arcok.
-Lucas bazdmeg. Ahelyett hogy kivered segíthetnél.

-Aaaa pedig jó program... na jó.- rontok neki én is a dögnek
Kicsit sikerült visszaszorítani addig Adam összekapta magát

-Ha egyedül basztad meg téged öllek meg a farkas után.

-Még nem.- röhögök

Sóhajtok. Ezeknek még élet-halál harc közben is csak ez a fontos? Istenem...
Eszembe jutott egy ötlet, ha már egy szinten vagyunk, kihasználhatnám, hogy eltereljék ez a kis libát. És tudom is, hogy hogyan.
Füttyentek egyet mire a kis barbárfarkaska egyből felkapja a fejét. Direkt előhozom a farkas füleimet és a farkamat. A barbárfarkasokban erős az utódnemzési ösztön, így igazából tényleg mondhatni, hogy ők nagyrészben a farkuk után mennek. A farkas meg is indul felénk.