A bennem élő szörnyeteg

Andy-vel már jó ideje együtt éltünk boldogságban, azonban én bevallom kezdem megunni ezt az egyhangúságot. Vágyom valamire... valami nagyra. Időnként úgy érzem, hogy tombolni akarok...gyilkolni. Valami nincs rendjén velem. Sokat hallottam, hogy engem kiskoromban nagyon nehéz volt önuralomra tanítani. Sok sok éve elfolytok magamban valamit...illetve valakit. És most hogy minden rendjén volt és nyugi volt nyilván el kell basznom ezt. Tipikus démon dolog. A legtöbbünkben belül rejlik a sötétség. Sokan leélik az életüket kisebb balhékkal,néhányan kicsit nagyobbakkal, de nyilván kell a folyamatos életmód változtatás, mert mindenbe beleununk. Többnyire ezért nem szokásunk fajunkon kívüliekkel kapcsolatot létrehozni. Én azt hittem le tudom győzni magamat, de kezdem érezni, hogy eluralkodik rajtam a belső szörny. Nem akarom Andyt bántani és tönkretenni sem, így a legjobb lesz a ha szakítok vele és felszívódok a démoni alvilágba.

Kim mögé megyek és hátulról felkapom.
-Mi az vöröske? valamin nagyon agyalsz. Látom rajtad.

-Valamit meg kell beszéljünk-mondtam komolyan

Lerakom.
-Baj van?

-Igen, nem szeretném részletesen elmesélni, de nem vagy biztonságban mellettem. Tudod a démonoknak vannak nagyon kellemetlen tulajdonságai. Én azt szeretném, hogy megtaláld nélkülem a boldogságot. Szakítani szeretnék. Részben magam miatt, részben, mert már nem vagy mellettem biztonságban.-

-Mi?

-Szakítani szeretnék.-

-Nem értelek, Eddig nem volt semmi. Miért most?

-Még mindig szeretlek, de ne haragudj, de én nem vágyom nyugis, szép életre. Azt hittem le tudom győzni a démonomat és úgy tűnt, hogy sikerül is. De nem sikerült.- néztem rá könnyes szemekkel

Nem hiszek a fülemnek, de ahogy érzem jobb lenne ha ezt tenném.
-Akkor....Ennyi?

-Igen.-

-Jól van.-összeszedem a cuccaimat majd az ajtóban megállok.-Akkor...ég veled.

-Szia- nézek rá homályos tekintettel.